Általánosan a keményfém szerszámokról:

Elnevezése angol nyelvterületen tungsten = nehéz kő  nálunk volfrámnak hívják.  A volfrám név a wolframit ásványból ered, amelyet német bányászok neveztek el (Wolfrahm ‘farkashab’), vsz. a kohósítást zavaró, felhabzást okozó hatásra utalva. A legnagyobb mennyiségben nemesacél ötvözetek és volfrám-karbid ( régebbi márka neve:vidia) gyártására használják.  A wolfram-karbid a keményfém szerszámkészítés anyaga.
A keményfém ugyan rendkivül kemény, mint nevében is benne van, de pont ezért nagyon rideg és törékeny is.
Elég ha két maró egy dobozban összeverődik, már biztosak lehetünk abban hogy lepattant a hegye.
Ez főképpen a hegyes tehát 15…30 fokos gravírmaróknál van
A lepattanás legtöbb esetben szabad szemmel nem is látható csak legalább egy 40 szeres nagyítóval.
Tehát a gravírozó elengedhetetlen kelléke a lupé vagy nagyító, esetleg egy mikroszkóp.
Ezzel a marók kopásai csorbaságai is észrevehetők.
Van olyan lupe amin tized milliméteres mérő osztások is vannak, így már a lapolás (F) mértékét is megsaccolhatjuk.
A legkisebb életlenség is már meglátszhat a munkadarabon sorja vagy egyéb torzulás formájában, tehát jó odafigyelni.
A rutinos gravírozó a hüvelykujja körmén már le tudja tesztelni a kés élességét egy laza mozdulattal. (erről majd később)
A marómotor patronjának nyitásánál gyakori hiba hogy a kieső gravírkés lezuhan a gépasztalra. Na ilyenkor annak annyi.
Tehát a marókat mindíg nagy gondossággal védőkupakkal vagy védődobozkában kell szállítani, tárolni.
Célszerű a maró adatait is a dobozán feltüntetni, elkerülendő a felesleges keresgélést, próbálgatást.
Keményfém marószárat ami kicsorbult vagy eltörött semmi esetre sem célszerű kidobni, hiszen ezek remekül újra hasznosíthatók mint gravírkés.
Vigyázat mert sok keményfém fúrónak csak a fúrórésze a keményfém, a szára az közönséges acél.
ezekután már csak ide
irok milyen lesz