Egy nagyon fontos és rejtélyes hibalehetőségre szeretném felhívni a figyelmet, főleg azokét akik hegyes 10..20 fokos) gravírtűket használnak és abból is a kis 0.1….0.15 mm lapolásút.
A   nyákgravírozók, finom részlet dús plasztikákat készítők, ötvösök jellemző problémája az alábbi: .
/A jelenséget az öreg szakik biztosan ismerik, de nem is nekik mondom./
Észrevették már, hogy ha berakunk egy tűt..gyönyörűen sorja mentesen visz, aztán valami baleset során törés…tűcsere és csupa sorja,
a mart vájat szélén, de a mart vájat alján sem OK mert a forgácsot mintha odaragasztották volna.
Ilyenkor szentségelés, …tűcsere… megint minden rendben…. aztán a következő cserénél megint ugyanaz a sorjázás vagy hirtelen törés.
Durván 30..50%-a a maróknak jó, a többi meg kuka.
Van olyan kezdő gravírozó akinek ilyenkor egy életre elmegy a kedve.
Na ilyenkor érdemes szemügyre venni a maróorsót, a patront és annak futáspontosságát, már csak azért is mert például a gyakran használt felső marók nem a nagy pontosságukról híresek.
Ez mérőórával megoldható, de minden műszerezettség nélkül is lehet saccolni a következő módon:
Be kell fogni egy marót úgy hogy a hengeres szárábol legalább 20 mm kilátszódjon.
Bekapcsolt motornál a kisújjunk körmét finoman a hengeres részhez tartjuk.
Ha nagyon bizsereg akkor több század, de  akár egy-két tizedet is üthet, ha csak éppen hogy, akkor pár ezredet, esetleg 1-2 századot. Sajnos pár század mm ütés esetén már a fent leírt jelenség bekövetkezik, azaz képes a kóválygás kinullázni az aláköszörülést..
A gravírtű egy nem szimmetrikus szerszám, a kialakított egy darab vágóél csak akkor működik helyesen ha az aláköszörülés megfelelő, azaz nem nyom a szerszám.
Pontos futásnál ez adott, ha a szerszám élgeometriája egyébként megfelelő.
Viszont ütő maróorsónál a partonba való befogás szöge fogja eldönteni hogy marad e az aláköszörülésből vagy nyomni fog.
Ha sorjáz akkor gyorsan meg kell állni és kb 1/4 fordulatot a szerszámot el kell forgatni a patronba.
Újabb próba, addig amíg hibátlanul nem visz. A hibát jelzi a sorja is.
Ha nyom a maró..azaz nem érvényesül az aláköszörülés akkor az gyakori szerszámtöréshez is vezet, főleg a hegyes -kis lapolású gravírtűknél.

Ilyen szerszámoknál a hegyrésznél a hátsó anyagmennyiség ami az él megtámasztásában szerepet játszik, nagyon minimális
Aki a fentieket nem hiszi az fogjon be egy 20 fokos gravírtűt egy kézi olcsó piaci visítóba és meglátja hogy igazam van.
A kézbefogott szerszámot egy darab fán huzogatva, jó “fázis” esetén viszi mint a vajat,-rossz esetén meg meg sem mozdul mintha egy darab szög lenne a maró helyén.
Tehát nem azt mondom hogy a nem eléggé futáspontos marómotorokat ki kell dobni, hanem azt hogy nagyobb körültekintéssel kell eljárni.
Sorja esetén azonnal megállni, és addig forgatni 45 fokonként a tűt a patronba amíg jó nem lesz.Fontos az is a fentiekből következőleg , hogy kóválygó maróorsónál a mart vonal szélességét jelentősen befolyásolja az, hogy milyen fázisszögbe sikerült rögzítenünk a patronba a tűt.Kopott élszalag és kipattanás esetén is hasonló a jelenség, de az egy másik történet.
Ha valakinek spéci márkás marómotorja van azért az sem bízza el magát. Az iparból kikerült cuccok előéletét ki ismeri.
Elég egy belezúgás az asztalba és máris összejött az egy tized.
Tehát a fenti gyors tesztet érdemes megejteni, sok pénzt lehet megspórolniPl.: egy 20 fokos tű esetében 0.2 mm lapolásnál ez csak 2..4 század mm, ….ez függ az élszögtől.
Képzeljük el hogy mondjuk 0.1 mm lapolásnál milyen futáspontosságra van szükség és a szinte tűhegyes maró mennyire sérülékeny a csúcsánál
hiszen szinte semmi hátsó megtámasztása nincsen az amúgy is rideg és törékeny keményfémnek a csúcsnál.Barátom szokta mondani: nem a gép csinált minket hanem mi a gépet, azaz:.
Profi gépen mindenki tud dolgozni, de öreg-lógós-lötyögősön csak a profi!